Mit tehet egy férfi, ha szereti a feleségét, de házsártos anyósa elszívja előle a levegőt? Kézenfekvő, hogy halottnak tetteti magát, majd álruhás komornyikként elszegődik a saját házába rendbe tenni a dolgokat…
Ez az alaphelyzete Ernst Lubitsch 1916-ban készült, a korabeli kritika szerint „ellenállhatatlanul mulatságos” némafilmjének.

Amikor én halott voltam
Modern burleszk Ernst Lubitsch azonos című némafilmje alapján

Mit tehet egy férfi, ha szereti a feleségét, de házsártos anyósa elszívja előle a levegőt? Kézenfekvő, hogy halottnak tetteti magát, majd álruhás komornyikként elszegődik a saját házába rendbe tenni a dolgokat… Ez az alaphelyzete Ernst Lubitsch 1916-ban készült, a korabeli kritika szerint „ellenállhatatlanul mulatságos” némafilmjének, amely az I. világháborúban elveszett, és csak 1994-ben került elő. A film szemérmetlen cselekményét, expresszív látványvilágát és a burleszk színjátszás ma jobbára ismeretlen technikásságát felhasználva Diego de Brea nemzetközi hírű rendező szokatlan vígjátékot állított a Stúdió K színpadára. A cél a civilizált ember manírjai, és a mögöttük rejlő tabuk leleplezése a társulat férfi színészeinek segítségével, akik primadonnaként és amorózóként is megmutatkoznak az előadásban.

Játsszák: Lovas Dániel, Nagypál Gábor, Spilák Lajos
Zongorán kísér: Darvas Kristóf
Fény: Berta Ninett
Dramaturg: Gyarmati Kata
Rendező és látványtervező: Diego de Brea

Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Ferencváros Önkormányzata
A fotót köszönjük Mészáros Csabának!

A BEMUTATÓRA MINDEN JEGY ELKELT, A KÖVETKEZŐ IDŐPONT MÁRCIUS 6.