NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Nagy örömmel készültem ennek a darabnak a megtekintésére,de szörnyú volt! Kicsit olyan volt. mint a távolugró, aki világcsúcsot akar ugtani, de az első lépénél hasra esik: rendkívül pontatlan és áthallásoktól sem mentes szüveg, hemzsegó történeti hibákkal (Gellért szálló 6. emelet,...stb) közepesnél lényedssen gyengébb színészi játék. Mindent akart de semmi sem lett. Sajnálom, de nem volt érdemes erre időt szánnom! :(

Fantasztikus volt az előadás 🤩

Csodálatos előadás. Minden percét élveztem.

Etz nem színház, ez egy kocsma, abból is az alsó kategória. Kb 20 ember fér el a pincében de ez nem akadálya annak, hogy eladjanak 30 jegyet, Az előadást nem láttuk mert nem volt helyünk, ezért minősíteni nem tudom Elképzelni sem tudom, hogy hol játszanak a '' szineszek'' mert színpad az nincs Lehúzás az egész , nem értem mit keres a színházi előadások között.

Alaposan megtúráztatja a nézőt a rendező a színház összes zegét-zugát kihasználva a jelenetek bemutatása során. De a túra során szellemi és érzelmi utazásra egyaránt invitál. A darab végére pedig belátja és el is hiszi az előadás hosszúsága ellenére egy percet sem unatkozó közönség, hogy a rengeteg visszásság és gyarlóság ellenére is, hogy nemcsak sorsszerű, de milyen nagyszerű az emberlét. Köszönöm, imádtam!

Egyszer volt, hol nem volt, egy 1987-es NSZK kultfilm, a „Berlin felett az ég”. Be kell valljam, hogy a magam részéről csak a napokban adtam esélyt ennek a máig széles körben emlegetett művészmozinak, és a gyerekkoromra emlékeztetően nosztalgikus, édes ízek, valamint a fényképészeti művészeti munka megkérdőjelezhetetlen értékei mellett nem különösebben hatott meg a produkció. Sőt, az igazat megvallva többszöri nekifutásra mindannyiszor el is aludtam rajta. Nagyon művészi ugyanis a film, de nagyon kusza, emlékfoszlányok, víziók, a földiek életét lebegve tanulmányozó angyalok egymáshoz nem kapcsolódó látomásai folynak össze egy kivehető kontúrok nélküli „történetté” a 80-as évekbeli Nyugat-Berlin borús, felhős egein. Nem így az eredeti film remake-jeként később megjelent amerikai csodafilm, az „Angyalok városa”, melyben egyik máig kedvenc színészem, Nicolas Cage a kifogástalan rendezés és több más összetevő segítségével megmutatja, hogy hogyan kell minőségi, romantikus filmet csinálni sorjás szélű, mesterkélten eltúlzott érzelmi kirohanások nélkül. Ilyen előzmények után ülhettem be több mint fél év után újra, kedvenc Pesti kis pinceszínházamba, hogy belemerüljek a hasonló című, hazai színdarabba. Itt is először arról a kellemes, édes, nosztalgikus ízről kell megemlékezzek ami az érzékeimben elvegyült az RS9 poros kis pinyójában, ahol kevés kivétellel az elmúlt esztendők legnagyobb színházi élményei értek… Hmmm… és már kóstolhattam is hozzá a hasoncímű „Budapest fölött az ég” darab savanykásan groteszk humorának és metszően keserű drámájának zamatait… A „Budapest fölött az ég – Angyaltemető” ugyanis épp olyan, mint a mai, hazai élet. Az egyik pillanatban visítani tud rajta aki a részese, a másikban a katasztrófális helyzeteitől összerezzen döbbenetében, a harmadikban pedig úrrá lesz rajta a mindennapok apatikus közönye. A Magyar remake több tekintetben hű próbál maradni ez eredeti mozihoz, melynek híres dialógusai többször vissza is csengenek, képei is fel-feltűnnek, és a történetek kusza kaotikussága is az eredeti, Német anyagra emlékeztetett. A rendezést ehhez képest a lehetőségekhez mérten parádésnak, minden attributumot kihasználónak tapasztaltam, mint mindig, ha a hétkeres, kis kocsmaszínház környékén állítom le rozsdásodó, öreg járgányomat. Erről a darabjukról különösen eszembe jutottak első szerelőmesterem szavai, aki soha nem mulasztott el emlékeztetni rá, amikor fűrészelnem kellett valamit, hogy a fűrészlapot teljesen megvettük, azt maximálisan ki kell használnunk, egészen a lap elejétől a végéig, és mindkét oldalán… Az RS9 is így tett, sőt az Angyaltemetővel még túl is lépett minden korábbi, általam is megcsodált produkcióján, nem csak faltól-falig tart a produkció a nézőtérrel szokás szerint szinte összeérő színpadokon. Ebben a darabban ugyanis, már nem csak a járvány első hulláma alatti „pihenőben” jól láthatóan alaposan felújított főépület összes helységei, de a büfé, sőt a szemközti ház kisszínpada, illetve helyenként jóformán még a Rumbach Sebestyén utca érintett szakasza is a nem mindennapi játék terévé alakulnak… A játék terepasztalává, mely a történet kaotikusságából eredeztethető sokszínűsége miatt zseniális színészi teljesítményekre ad lehetőséget. Ahol azt kell mutatni, a darab rettenetesen drámai, ott rettenetesen az (például a testből kilépő lélek, vagy a Dunaparton vízbelőtt zsidóság tragédiájának ábrázolásakor), ahol pedig humoros akar lenni (mint például a Nagy Imre újratemetés groteszk ábrázolásánál), ott a visításig kacagtató. Említett színnél, a járvány miatt még csak kapuit és szárnyait (újra)nyitogató színház méltatlanul félházas közönsége helyenként hallhatóan belülről harapta az egyre nehezebben elfojtható hahótától maszkjait…:) A szerepjáték a színészek nagy száma ellenére a rendezéshez hasonlóan kifogástalan, hiánytalanul hozza az RS9 gárdájától megszokott kritikán felüli színvonalat, a társulat alig huszonéves fiatal közreműködőitől a java 70-es hajléktalant megformáló idős kollégán keresztül a két, a mai Magyar valóságba még annak legdrámaibb momentumainál is alig-alig beavatkozó Angyalig. Számomra a vasárnap esti előadás alkalmával különösen kiemelkedett az egységesen toronymagas játékszínvonalból is Kassai László munkája, akitől már nem az első egészen kivételes színészi teljesítményt volt szerencsém megtapasztalni vasárnap este. A darab tehát „kissé” kusza, de hát ilyen életeket is élünk többnyire mindannyian manapság, így nem csoda, hogy az azt bemutató darab ahol drámaiságot kell sugározzon, ott szinte megdöbbentő, lesújtó; ahol groteszk humort várhat el tőle az ember ott azt a színészek komolyságát is próbára tevő mértékben húzza elő a poénokat az RS9 feneketlen cilinderéből a tehetséges színészgárda; ahol apatikus a szituáció, ott nagyon olyan az ábrázolás, ahol pedig realista, ott szinte harapható, jóformán magunkon érezzük a mindennapok valóságát.

Szenzációs előadás,formabontó,dinamikus,szuper!

Remek darab! Elgondolkodtató és szórakoztató. Több helyszinen játszódik, ami külön érdekesség a szokásos darabokhoz képest! Remekül érzékelteti hogy mennyire a mostban kellene élni és minden apró rezdülésnek örülni, ami történik velünk. Még a belefont mai és régmúlt politika is kellően passzol a darabba! Ajánlom mindenkinek! ( Hosszú darab )

ZSENIÁLIS DARAB!IMÁDOM!!!!!!!!!!!!!