Bánki László - Jakobetz László:
LATINKA 76–86. Egy budai grund emlékére, avagy gyermekkorunk 117 pillanata

könyvismertető beszélgetés

"Az ember felnőttként - különösen, ha gyerekek között él - tudja csak igazán értékelni a gyermekéveit. Ez az „örökké fiatalnak maradni” érzés dolgozhatott mindkettonkben, amikor belekezdtünk a könyv írásába, és amíg emlékeztünk, újraéltük életünk legszebb esztendőit...
Mint amidőn 10-12 évesen ültünk a medence szélén egy pálcás jégkrémmel a kezünkben, a nyári napsugarak már kezdtek gyengülni, körülöttünk hatalmas tömeg. De ott voltak velünk a szüleink is, ami hihetetlen, soha vissza nem térő biztonságot adott. S akkor nem gondoltunk betegségre, halálra, de még az iskolára sem. Csak hagytuk, hogy a gyerekzsivaj ellágyítson minket, s nem érdekelt, hogy mi lesz a négy évtizeddel későbbi életünkben...
Ma." - A könyv fülszövege