NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Csodálatos előadás, elbűvől kicsit nagyot egyaránt.Gyönyörű a díszlet. Egyidőben vicces és mély gondolatok részesei lehettünk.

Október 08.-án, éjféltájban zuhantam gép elé és szembesültem vele, hogy a következő napi, Holdbéli Csónakos előadásra egyetlen egy jegy maradt már csak, dacára annak, hogy napközbeni, 3-órai kezdésről beszélünk, hétköznap… Nem sokat tétováztam tehát, és a Színházak Éjszakája rendezvényen a Bábszínház által bemutatott részleteket is összegezve, lenyomtam a gombot, és… és igen jól döntöttem… Ugyanis a Bábszínház munkája semmiképpen sem múlta alul a várakozásaimat, sőt… Az idei év eddigi talán legemlékezetesebb, legkülönlegesebb színházi élményét okozta. Ugyanis a Holdbéli Csónakos nem egyszerűen egy nagyszerű bábszínház kicsiknek és nagyoknak, hanem egy komplex, audio-vízuális színházi élmény bárkinek. Hoffer Károly rendező bámulatos munkát végzett, a darab a legkísérletezőbb, legbátrabb a maga nemében amit csak valaha láttam. Rengeteg bábjátszási technikát mutat be, a különböző kultúrák hagyományainak hű bemutatásával, de emellett normál színház is, hiszen valódi színészek és bábok közös játéka eredményezi a teljes előadást, amely egy vegyes, hibrid színház-bábszínház. Az alkalmazott hatások pedig… Hogy ne lőjek el minden poént, csak néhány eszköz a megjelenítés hihetetlen tárházából: 4 ember által közösen működtetett óriásbábok, valódi kötéltáncos, a Holdbéli Csónakos vízióját megjelenítő kintorna ábrázolás, fényfestés a színfalakon, különböző pirotechnikai effektek, füstök, ködök és többrétegű színfalakra vetített video-installációk… Hoffer minden általam elképzelhető eszközt bevet a minden érzéket támadó színpadi ábrázolás érdekében, és audio élményt sem engedi a képi alá menni. A Holdbéli Csónakos ugyanis egy teljesen élő zenével és énekkel, effektekkel megvalósított darab! A színpad két oldalán, zenekari árok híján (szerencsére) ugyanis 2 fantasztikus zenész számtalan hangszer valós idejű cserélgetésével teljesen végig élő zenét szolgáltat a darabhoz, melyre a bábosok és fizikai színészek játék közben énekelnek! Cimbalom, tangóharmónika, a legkülönbözőbb percussion hangszerek, stb. szólalnak meg egy páratlanul pontosan megalkotott, megírt koreográfiára. Elképesztő vízuális és zenei élmény… A hipermodern darab mindemellett nem nélkülözi a helyenként akár igencsak felnőttes humort (pl. egy lassú, romantikus dal alatt a hátérből gyertyázva, koncertszerűen rajongó bábok…:), stb.) sem, sőt ugyanakkor megidézi a hazai bábjátszás ikonikus, Vitéz László alakjait, akik a hihetetlen rendezés következtében némelyik jelenetben báb, máshol valós színészek által megjelenítve avatkoznak a történetbe. Mintha bele-zoomolna helyenként a játékba, 1-1 karaktert kiemelve a rendezés! Összességében azt kell mondjam, hogy a darab képi és hangbeli megjelenítése, színrevitele teljesen elképesztő, egyedi élmény, a Bábszínháztól egyébként már évek óta megszokott kimagasló minőséget képviseli. Az előadás nagyon kevés, még könnyen kiküszöbölhető két kis árnyoldalaként említem meg, hogy azok számára akik nem ismerik Weöres Sándor munkáját, a történet néhol elég nehezen követhető, mivel a bábosok néhol eléggé darálva, erős akcentussal, nem elégséges hangosítás mellett adják elő a dialógusokat, az eléggé pergő történetben. Tovább súlyosbítja a problémát, hogy az előadás kizárólag délelőtt vagy kora délután tekinthető meg, így már előre borítékolt volt a számomra is, hogy a nézőtér tele lesz kisgyermekkel, akik folyamatos visításai, tetszésnyilvánításai tovább fokozták a történet követhetőségének nehézségeit, helyenként. Emellett a darab a mindössze 8+-os minősítést kapta, holott helyenként a humora és a művészi, víziószerű megjelenítései is jócskán a felnőtt előadás kategóriájába való inkább, így a totális teltházat produkáló publikum egyik része a felnőttekhez, a másik az inkább a kicsikhez szóló részeknél fagyott le kicsit. Egyszerűen játszatni kellene este, főműsoridőben is ezt az egyébként kivételesen nagyszerű és teljesen egyedi, minden modernségében és formabontóságában zseniális darabot! Ezért a két kisebb bakiért én levonnék 1,5 pontot az előadás értékéből, azonban a rendezés és a technikailag nagyon nehéz és összetett darab előadási minősége a számomra a 10-es skálán elérte a 12 pontot, így a számomra az összkép 9,5 pont (csillag) a lehetséges 10-ből, viszont miután fél pont nem adható, az értékelésem a maximális 10-es lett.