Három Bartók
Kocsis bérlet 1.

BARTÓK: Két arckép, op. 5
BARTÓK: III. zongoraverseny
***
BARTÓK: A kékszakállú herceg vára, op. 11

Koppándi Jenő – hegedű
Ránki Dezső – zongora
Komlósi Ildikó – Judit
Palerdi András – Kékszakállú
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt

Női portrék hangjegyekkel – akár ez is lehetne ezúttal a hangverseny címe. Az első az
eszményi nő arcképe, ahogy Bartók látta a fiatal Hubay-növendék hegedűslányt, Geyer Stefit.
Versenyművet írt neki, gyönyörű kezdődallammal. Ám némi levelezgetés után jött a szakítás.
A versenyművet szerzője megtagadta, csak az első tételt mentette át a Két arcképbe, Egy
ideális alcímmel, mellé állítva az Egy torzat, a szép alaptéma szarkasztikus változatával. Női
arcképpel indul a III. zongoraverseny is. Mesebeli erdőben tűnik fel a királykisasszony. A
zenekar Wagner erdőzsongására emlékeztet a Siegfriedből (a hangnem – E-dúr – is azonos), a
zongora témája A fából faragott királyfi nőalakjának verbunkosízű melódiát juttathatja
eszünkbe. Pásztory Dittának, második feleségének írta a művet a nagybeteg komponista. A
szünet után következik az első házasságkötés idején komponált Kékszakállú. Példázat ez a
titokzatos Férfiről, akinek titkát mindenáron tudni akarja a Nő. A Férfi pedig ki más volna,
mint az alkotó maga. Vagy ez túl banális magyarázat? Mondják, egyszer Bartókot
felmérgesítette egy efféle fejtegetés. „És ha én vagyok Judit?” – kérdezte ingerülten. De
lehet, hogy ez csak mese.