A hazai naptárban jószerével csak egyházi és állami ünnepek találhatóak, szinte teljesen hiányzanak belőle a profán jeles napok. A nyugati hagyományon alapuló Valentin-, avagy Szent Bálint-nap ízléses meghonosítása némileg javíthat ezen a helyzeten, ám ez a szerelemünnep sajnos a téli időszakra esik, sőt egyes években a farsang utáni, böjti időszakba kerül.

A magyarországi időjárás és a régmúltba nyúló világi hagyomány, a tavasz kibontakozásakor kívánná meg a szerelem és a szépség dicséretére szentelt ünnepi rendezvényt. A hagyományteremtés kulturális hátterét az ókortól a lovagkoron át a reneszánsz korig terjedő képzőművészet, irodalom, szerelemfilozófia, ezoterikus és misztikus vallási képzetek, zene és tánc, valamint a tavaszi népszokások, virágénekek, népdalok és népi táncok jelenthetik. A műsorban megteremtett tavaszi idill középpontjába a lovagi, udvari, illetve az ezt spiritualizáló petrarkista szerelemfelfogás, a nőt piedesztálra állító, szolgáló szerelem kerül. Rendezvényünk kifejezetten a leánymentő lovag, a sárkányölő Szent György emléknapjához kapcsolódik, amely a múltban igen jeles határnap volt Magyarországon.

Közreműködők:

Musica Historica Együttes (művészeti vezető: Csörsz Rumen István)
Kátai Zoltán énekmondó
Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténész
közreműködnek a Magyar Állami Népi Együttes táncművészei