Közönségünk egy olyan egyszemélyes színházi estet láthat, ami tudatosan egymás mellett megidézi a "színházi" írót és a "kávéházi", ismeretlen arcát, nem színpadra szánt szövegein keresztül. Az estet 3 fős zenekar kíséri, az elhangzó zenék Fesztbaum Béla szerzeményei.

Jól ismerjük az elegáns és briliáns vígjátékok, vagy a Pál utcai fiúk szerzőjét, de nem igazán ismerjük azt a szenvedélyes hangú, tisztán látó publicistát, aki a világhírű darabok hátterében, estéről-estére, magányosan, egy kávéházi asztal mellett, egyéni hangvételű cikkekben írta meg, mondta el véleményét a körülötte lévő világról, a felnövő világvárosról, Pestről, közéleti visszásságokról, a társadalmi egyenlőtlenségekről, mindent átszövő hazugságokról.