Marie Curie életéről készített előadást három fiatal alkotó, Gyöngy Zsuzsa színésznő, Kovács Dániel Ambrus rendező és Bíró Bence dramaturg. A Radioaktív című monodráma a titokzatos Nobel-díjas tudásnő sugárzó egyéniségét mutatja meg laboratóriumi körülmények között.

Gyöngy Zsuzsa a monodráma főhőse így mesél a darabról: „a Radioaktív kapcsán szerettem volna valamilyen módon összekötni a színházat és a természettudományokat, hogy közelebb kerülhessen ez a két terület egymáshoz, hiszen mindkettő nagyon elemző, ugyanakkor intuitív, absztrakt és összetett. Kíváncsi voltam arra, hogy egy olyan nőalak segítségével, mint amilyen Marie Curie is volt, közelebb hozható-e a színházhoz ez a téma.”

A rendező, Kovács Dániel Ambrus arra volt leginkább kíváncsi, hogy hogyan volt képes valaki arra, hogy ilyen komoly tudományos életművet összehozzon, miközben nőként abban a korban ez szinte lehetetlen volt. Véleménye szerint Marie Curie független, szabad ember volt, aki sajátos, mai szemmel magasztosnak tűnő elvek szerint élte az életét, és nem érdekelte, hogy ezzel milyen szokásokat, konvenciókat hág át.

A Marie Curie életét feldolgozó monodráma egy olyan izgalmas és egyedülálló tudós történetét meséli el, aki a hagyományos női szerepek mellett úttörőként mutatta meg, hogy keverni nem csak a fakanállal lehet. Férjével együtt fedezték fel az alfa- és bétasugárzást, valamint megtalálták a polóniumot és a rádiumot, amely megváltoztatta a fizika és kémia addigi álláspontját az anyagokkal kapcsolatban. Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története.

Marie Curie kivételes személyisége olyan amplitúdókon mozog, ami színházi szempontból rendkívül izgalmas. A korabeli sajtó keményen bánt vele és sokszor akarata ellenére került a pletykalapok célkeresztjébe. Bármennyire is próbálta életét a nyilvánosság elől elzárni az időről-időre berontott az ajtón. Egyedüli nőként munkásságát két Nobel-díjjal is jutalmazták, ami egyben hatalmas elismerés és óriási felelősség. Ő volt a Sorbonne első női professzora, aki férje halála után átvette katedráját és pontosan ugyanott folytatta az óráját, ahol a tragikus balesetben elhunyt Pierre Curie abbahagyta. Az egyetlen nő, aki a Pantheonban fekszik, és övé az egyetlen sírhely, amely még mindig radioaktív, csakúgy, mint jegyzetei és noteszei.

Az előadás lehetőséget adott három pályakezdő alkotóknak egy önálló, saját ötletből születő előadás létrehozására. A három művész közösen készítette a szövegkönyvet, a csapat hosszú kutató- és műhelymunkának köszönhetően jutott el az végső változathoz. Az előadást a Magyar Nukleáris Társaság is támogatja.