A Hagyományok Háza előadás-sorozatában a színpadi néptáncművészet kiemelkedő koreográfusait állítja fókuszpontba. Az est első részében egy ma már klasszikus, a színpadi tánctörténetben megkerülhetetlen alkotó emblematikus koreográfiái jelennek meg, amelyek az adott kor mindenféle társadalmi, kulturális vagy akár politikai befolyásolása ellenére is örökérvényűvé váltak. Az est második részében egy még aktívan alkotó koreográfus műveit mutatjuk be, reményeink szerint meggyőzően érzékeltetve ezáltal a színpadi néptáncművészet szerves fejlődését, a törvényszerű hasonlóságokat és különbségeket, a jelen korunk diktálta új kérdéseket és az arra adott aktuális válaszokat. A múlt és a jelen „megidézésében” a hivatásos táncegyüttesek mellett a legjobb öntevékeny együttesek közreműködésére is számítunk. A koreográfiák bemutatása után lehetőséget nyújtunk az alkotókkal való beszélgetésre.
Györgyfalvay Katalin
"...a táncot nem én választottam magamnak. Nem is tudom, mi szerettem volna lenni, de hogy végül tánccal töltöttem el az egész életemet, a véletlenen múlt."
1954–1956 között a Honvéd Művészegyüttes táncosa, majd 1957–1962 között a Novák Ferenc vezette Bihari Együttes társvezetője. Férjével, Szigeti Károllyal együtt 1962-ben átvették a Vasas Művészegyüttes irányítását. Az 1978-ban alakuló Népszínház Táncegyüttes vezetőjeként bontakozott ki sajátos, egyszerre intellektuális és érzékletes koreográfusi munkássága, amelyhez eligazítást adott több ízben deklarált ars poeticája, mely szerint a táncalkotónak a „folklór szavaival” kell kifejeznie kortárs önmagát. E program jegyében mindig behatóan tanulmányozta a folklórt, de soha nem a dekoratív színpadi reprodukció céljával, hanem a belső indítékok kifejezésére.
"A néptánc az anyanyelvem, csak épp nagyon kevés a szókincsem, mert tényleg nem ismerem annyira a folklórt, mint amennyire kellene. Aztán mire odáig jutottunk, hogy a folklórt ilyen mélyen lehet ismerni, addigra én már ott álltam a színpadi dolgaimmal. A folklór egyébként önmagában nagyon szűk nyelv. Ha koreográfiai szempontból nézzük, akkor ráadásul a variációk, tehát a dialektusok különbségei egy koreográfiai struktúrába beletéve már nem igazán mérvadók, mert a hatásuk nem különböző."
Forrás: Fuchs Lívia„Egy pálya emlékezete” – Beszélgetéssorozat Györgyfalvay Katalinnal (Parallel 25.–28.)
Közreműködők:
Bihari János Táncegyüttes
Közép-Európa Táncszínház
Szabolcs Néptáncegyüttes
Kolumbán Norbert és Szabó Tamás (a Duna Művészegyüttes táncosai)
Nemes Szilvia
„Az ember néha úgy érzi, hogy nem hallgathat valamiről, amit megismert, ami foglalkoztatja, amit tapasztalt, ami hatott rá, amit elképzelt vagy amit megtudott a világról és az emberekről. Nem kell mindenáron "beszélni", de ha igaz, amit mondani akarunk, akkor nem szabad hallgatni még akkor sem, ha az "igazság"csupán a saját igazságunk. Nem tartom magamat koreográfusnak, nehezen tudnám pontosan meghatározni, hogy pontosan mi tesz valakit azzá. Ember vagyok, aki az emberi természetről, a világ jelenségeiről gondolkodik és a néptánc nyelvén próbál megszólalni.”
Nemes Szilvia 1996-tól a Magyar Állami Népi Együttes vezető táncosa. 2012-től készít önálló koreográfiákat, melyekkel országos táncfesztiválokon versenyez és több alkotói nívódíjat díjakat nyert:
XXII. Szolnoki Országos Néptáncfesztivál koreográfusi első díj
XXV. Zalai Kamaratánc Fesztivál koreográfusi nívódíj
Díjai:
Europass-díj (2009)
Népművészet Ifjú Mestere díj (2009)
Magyar Bronz Érdemkereszt (2006)
Közreműködők:
Magyar Állami Népi Együttes táncosai
Zselízi Kincső és Kincsős Anyák Táncegyüttes
A műsor szerkesztője: Szögi Csaba
A beszélgetés moderátora: Orza Calin
A beszélgetés résztvevői: Fuchs Lívia és Juhász Zsolt
Vélemények
Írj véleményt