A balett címe, a mű tartalmát kifejezve, az idő múlásának mintegy metaforájaként értendő. Az életben született és megtestesült dolgok, jelenségek, csakúgy az emberi élet elmúlásának költői képe.

Az emlékezés megszépíti az emberi arcvonásokat. És a múltat…

Egyemberpár áll a naplementében és a lenyugvó nap utolsó sugarainak melege még egyszer megsimogatja arcukat, mielőtt lebukna a horizonton.

A ’tánc-játék’megalkotására két egyedülálló, gazdag életutat, egyúttal művészi pályát bejárt, művészi hivatásukban jelenleg is aktív táncművész - Lőrinc Katalin és Krámer György - és egy különleges tehetségű, kreatív zeneművész, Lőrinszky Attila inspirált.

A táncjátéknak szereplője még két ugyancsak rendkívüli tehetséggel és művészi érzékenységgel megáldott, fiatal koruk ellenére nagy tapasztalatokkal rendelkező táncművész, akik a balettbéli idősödő pár alteregóit személyesítik meg.

A Naplemente lényegében egy táncköltemény, amely mű az újonnan megalakult Székesfehérvári Balett Színház és a nagy múltú Nemzeti Táncszínház koprodukciójában létrehozott előadás.

Egerházi Attila