A koreográfia egy paradoxonra épül: a dadogó prófécia nem előzi meg időben az emberiséget, hiszen mire a jövendölés kinyilatkoztatásra kerül, az már be is következett. Akkor mi értelme lehet egy megkésett próféciának? Talán maga a tudat, hogy minden megjósolható?

Ha az Idő értelmezhetetlen, akkor nincs más, csak a Most és ez a Most a vég. Ez a Vég az előadásban egy ünnep, egy álrituális térben zajló álrituális mozgás. A hétköznapiságon túlmutató mulatság, ahol „rémült és vidám” emberek korrajzot teremtő mozdulatai keverednek.

Alkotó-előadók:
Bujdosó Anna
Kiss Rebeka
Konkoly-Thege Virág
Lukács Levente
Rácz Réka

Látvány: Karcis Gábor
Zene: Adrian Newgent
Jelmez: Zelenka Nóra
Dramaturg: Dózsa Erzsébet
Asszisztens: Molnár Mónika
Koreográfus, rendező: Grecsó Zoltán

Külön köszönet: Bagi Anna, Dömölky Dániel, Mikó Dávid, Tóth Réka Ágnes, Zsalakovics Anikó