Jó gyerek ez a Titusz, csak csóró. Persze ez hagyján, de hozzá még a haja… Vörös! Rőt! Tulipiros! A vörös haj pedig elfogadhatatlan! Megengedhetetlen! A vörhenyesek – mint azt mindenki tudja – mind rosszabbak, mint a többiek, mert… mások, na. Mindjárt más lesz a helyzet azonban, amikor Tituszt egy parókának köszönhetően az a szerencse éri, hogy megszűnik vörösnek lenni.

Előbb fekete, majd szőke, aztán veres, akarom mondani, deres hajú lesz (Semmiképp sem veres! Pfuj!), a hölgyek pedig elalélnak a közelében. Tisztes özvegyasszonyok vakulnak el látásától, engedik, mit engedik, egyenesen hívják be – először a kertbe, majd a cselédszobába, hogy aztán végül a kastélyban kössön ki. Felível a karrierje, virágzik a magánélete, új ruhák, új munkák, Flóra, fauna és verslábak kísérik felfelé tartó útján… Csak ki ne derüljön, hogy vörös a haja! A piros, az tilos!

TÜZELŐ TITUSZ: TURCSÁN ZSOLT
KONSTANCIA, a komornája, özvegy: NÉMETH ORSI
FANYŰVŐ FLÓRA, a kertésze, özvegy: KONDOR KITTI
NYOMÓVÁRY GRÓFNŐ, özvegy: GACS FLÓRA
EMMA, a lánya: PETHES VIVIEN
TÖKI, a kertész segédje: PETKOVICS GYÖRGY
SZEPLŐS SZALOME, libapásztorlány: RÁCZ ESZTER
A MÁRKI: BOJTI MÓRIC
DUGÓ HUGÓ, sörgyáros: TÓTH JÁNOS TAMÁS
MARIE (MARI), szolgáló: KERTÉSZ GYÖRGYI

Író – Johann Nepomuk Nestroy
Átdolgozó – Németh Virág
Műszaki vezető – Nádasi Iván
Producer – Marcsa Barbara
R.asszisztens – Rácz Lili
Rendező – BORGULA ANDRÁS