Ez egy szar. Hihhhetetlenül modern. Mázolmány. Csinos kép. Barbár. Kellemes festmény.

Voltál már úgy kiállításon, hogy fogalmad sincs, mit látsz, és hogy a barátod miért ábrándozik egy tök fehér festmény fölött? Esetleg úgy érezted, hogy jól tarkón kéne vágni az idiótát? Fogni egy puskát és ott helyben ledurrantani?

David Hume skót filozófus a 18. században az ízlésről ír. Arról, hogy az ízlésnek igenis van mércéje. Három régi jó barát, már mind dolgozik, egyikük most nősül, de azért néha még összefutnak vacsorázni, színházat nézni.
Serge vásárol egy képet. A festmény körülbelül kettőtízszer kettőtíz, és fehér. Tiszta fehér. Marc szerint szar. Mi baj történhet? Amíg Yvannal együtt kimaradunk a vitából, remélhetőleg semmi.
Humenak már a 18. században is valamelyest fejet kell hajtania az ízlések mérhetetlen változatossága előtt. Mi már csak pislogunk, hiszen elvileg az ízlésről nem lehet vitatkozni. De mi másról érdemes?
 

A Félre társulat előadásában Yasmina Reza nagysikerű drámája, a Művészet ütközik David Hume esztétikájával. Győztesek nincsenek, de ha minden jól megy, beszélgethetünk egy jót művészetekről, barátságról és az este egy pontján talán kisebb verekedésre is sor kerülhet.