NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Concerto Color III.

Zarándy Ákos: Kettősverseny Ligeti György: Ramification (vonószenekarra)   R. Strauss: Fúvós szimfónia Vezényel: Rácz Zoltán   Zarándy Ákos: Kettősverseny A stílusok eklektikája, a komponálási módszertanok szinergiája – sommázhatnánk fellengzősen egyik legizgalmasabb és legeredetibb kortárs szerzőnk kettősversenyének lényegét. A zongora és a klarinét rendkívül változatos közegekben bontakozik ki itt, és bár a mű a posztmodern attitűdjét sem nélkülözi, tartalmaz például váratlan „hangtani poénokat” is – absztrakt pillanatai dacára alapvetően fegyelmezett felépítésű alkotás.  Ligeti György: Ramifications (vonószenekarra) Az egymásra szinteződő minimálmotívumok generálta „hangmassza” alapötlete többször előkerül Ligeti életművében, és minden esetben komoly felfedezés a hallgatónak, amikor ez így előállt amorf textúra önálló életre kell, beengedve az esetlegesség faktorát, indirekt belső hangsúlyokat előállítva így. A ritmikai cseppfolyósság mellett az intonáció frontján is feszült testvérharc dúl most, ám az ily módon prezentált elhangoltság minden, csak nem lehangoló. R. Strauss: Fúvós szimfónia „Boldog műhely” – ezt az alcímet adta 1944-45 táján komponált művének az idős Richard Strauss, s a fúvós hangszereket mesterien játékba hozó, négytételes szerzemény mintha valóban visszahúzódás lenne a derűt biztosító szakmai bíbelődés terepére – a leggyászosabb időkben. S egyszersmind a családias meghittség terepére, hiszen Strauss kürtös apja révén mondhatni családilag is kötődött a fúvós hangszerekhez.